Valószínűleg Anatóliából került hazánkba, ahol vad változatát először nemesítették
  „ Mirabelle „ vagy „Mirabolán” néven. Gallyai tüskések.

Rengeteget terem, roskadozik a termés alatt. Hazánkban sokat elhagyott tanyák körül, dűlőutak mellett találunk.

Nem telepítettek „gyümölcsöst” belőle. A vándor szilvájává vált. Felhasználható: befőtt, szörp, lekvár és akár ágyaspálinka ágyának is. Lekvárnak más gyümölccsel keverve ajánlják, mert nagyon sok levet ereszt.

Szatmárban szilvazselét készítettek belőle, ún. szilvéz-t. A gyümölcsöt megfőzték mintha lekvárnak készülne, majd a magozás után maradt masszát sűrűre főzték. Ezt vékonyan ráöntötték egy deszkára, és rétegezték. Amint megdermedt az első réteg, öntötték rá a következőt, míg el nem fogyott. Mikor kihűlt, kemencében, vagy napon megszárították. A kész darabokat kamrában, padláson – szellős helyen –  mint a szalonnát, fellógatva tárolták. Jutott belőle piacokra is.

Júliustól-szeptemberig szedik. Hullásra hajlamos.

Színében kétféle.

a.,Sötétbordó pici, lándzsás levél, vékony ágrendszer, vékony törzs, termése szintén sötétbordós-lilás, kerek, hosszúkás szemek.

b.,Zöld levelű, fája apró, néha bokorszerű, termése éretten citromsárga, cseresznyeméretű, gömb forma, de vannak rózsaszínes-sárga változatok is.

Mindkettő erősen kötődik a maghoz, éretten nagyon édes, és bőlevű.