Ez a szilva volt a Kárpát-medence magyarlakta területein az uralkodó. Sok évszázados nemesítésnek köszönhetően kiváló fajta lett.

Boszniában és a Balkánon is ültették „madjarska sljiva” néven. Sajnos a két világháború között Bulgáriában feltűnt egy új vírus, mely a csonthéjasokat támadja, s ennek következtében a fa a gyümölcseit éretlenül eldobja.

A neve: Sharka vírus. Nem gyógyítható. A levéltetvek terjesztik. Ez a fajta igencsak fogékony rá.

Elsősorban ezt a fajtát használták aszalni, és lekvárkészítéshez.

Cukor hozzáadása nélkül főzték, eredeti mennyiségének a negyedére s egészen a következő termésig ették.

Természetesen jó minőségű párlatot is adott.

Magas cukortartalma és kellemes aromája miatt pálinka is igen sok készült, és készül napjainkban is belőle.

Fája középnagy, kúp alakú koronát nevel, sűrű hosszú vékony ágrendszerrel.

Nem jól viseli a túlságosan erős metszést, koronaalakítást. Későn fordul termőre, de gazdagon terem. Jellemzően hektikus: bő termő év után gyengébb, úgy is mondhatnánk kiteremte magát, pihen, a következőben ismét sokat hoz.

Gyökere a felszín közelében hálózza be a talajt. Igényli a nedvességet, így szereti az árokpartokat, ártereket.

Levele hosszúkás, hegyes végű, fűrészfogas.

Virágai későn nyílnak, önterménykeny, bőtermő, érése szakaszosan szeptember elejétől végéig 3-4 héten keresztül.

Gyümölcse jellegzetesen apró, hosszúkás, keményhúsú, sárga, magbaváló, héja hamvas sötétkék. Édesen savanykás, cukortartalma 15-16%.