Magyar eredetű őszibarackfajta. Természetes hibrid, mely a történet szerint Kecskemét melletti Alsószéktó kertjében alakult ki.

Az egész országban elterjedt. Nem volt / van olyan udvar, ahol ne lett volna egy-egy példány belőle. Gyönyörű, halvány-rózsaszín virágokat bont.

Fája talaj iránt nem igényes, levele hosszú, lándzsa formájú, vesszői inkább pirosasak, mint barnák, edzett, ellenálló.

Koronája közepes növekedésű, Korán, akár már 3 évesen, termőre fordul, és rendszeres bő termést ad. Levéltetvekkel ellenálló, a moníliára közepesen érzékeny, hajlamos a levélfodrosodásra.

Általában fehér, vagy zöldesfehér húsú, nagyon lédús, édes-savas, gömb forma. Héja molyhos,   Magbaváló, a mag körül élénk piros színű, és itt kissé kesernyés.

Felhasználása friss fogyasztásra, befőttnek, vagy újabban rostos italnak is.

Érése augusztus második felében. Öntermő. Minőségét, és méretét fokozhatjuk, ha a gyümölcskezdeményeket megritkítjuk, így a fán maradottak nagyobbak lesznek. Felhasználása frissen, vagy befőzésre.