Mint gyümölcsfáink mindegyike, kétsszikű, zárvatermő, a rózsafélék családjába, azon belül az Armeniaca fajcsoportba tartozik.

Fája 4-8 m magasra is nőhet, levelei szív formájúak, cakkozott széllel. Levegős, kissé meszes talajt kedveli, savanyú talajon nem eredményes. Fény és hőigényes, kevés fény esetén gyenge virágrügyek képződnek, és fel is kopaszodhat. Öntözés nélkül is terem, de öntözéssel jelentős a termésnövekedés. Termésveszteséget a téli fagyok okoznak. Virágai fehérek, vagy halványpiros színezetűek.

Termése gömbölyded, kissé lapított, a mag hasi oldalánál barázdával, magbaváló, csonthéjas. Héja éretten narancssárga, bársonyos tapintású, napos oldalán némi pírral, de van amely az árnyékoson zöldessárga marad teljes érésben is. Húsa narancssárga, teljes éretten megpuhul, de van olyan fajta amely megtartja az állagát. A gyümölcs egészét hasznosíthatjuk: húsát és magját is.

Húsa: frissen fogyasztva, befőttnek, lekvárnak, aszalva, fagyasztásra, gyümölcsbornak, és -párlatnak. Magját – ha mandulába van oltva – mint a dióbelet, süteménybe, de sajtolnak belőle olajat is.

Energiatartalma 100 g-ban, 48 kalória. A- C- vitamint tartalmaz, valamint béta-karotint, vasat, káliumot, ként, kalciumot, magnéziumot. A magjából sajtolt olajat felhasználják szappannak, masszázskrémekbe, bőrhidratálásra, haj növekedését serkenti, valamint a korpásodást csökkenti. A – vitamin tartalma kedvezően hat a zsíranyagcserére, a máj méregtelenítő működésére, valamint késlelteti az időskori látásromlást. Rák-ellenes és érvédő hatással is bír.