Vajdaságban, Bácsfeketehegy (Feketics) falu környékéről származó mélyrétegű vályogtalajt kedvelő tájfajta.

Egy történet szerint két legény Kecskeméten katonáskodott évekig. Az ottani piacon vásároltak meggyet, mely fekete volt, édes, és nagy szemű.

Elhatározták, hogy feketehegyi otthonuk kertjébe szereznek belőle. S ez a két csemete lett a feketicsi meggy megalapozójai. Szőlősorok közé ültették. Akkor még májusi fekete meggyként ismerték. Tősarjakkal szaporították.

Magyarországon is bőven terem vályogtalajon. Fája középerős, ágai lehajlóak, későn fordul termőre, de sokáig él, és terem. Szaporíthatósága és gyümölcsminősége kiváló.

Korán érő, nagyszemű, feketés héjú, jellegzetesen aromás édeskés. Húsa és leve sötétvörös, rostos, festő, magja ovális.

Feldolgozás során sem barnul meg, a belőle készült meggylé ragyogó színű marad.

Öntemékeny. Ellenállóbb többi meggytársainál: moníliás és blumeriellás betegségeknek, a cseresznyelégy és a levéltetű károsításának  vegyszeres védelem nélkül is ellenáll. Ezért bátran ajánlható  biotermesztésre.