Cigánymeggy, parasztmeggy, és ezeken kívül még számos neve van, ennek az aprószemű, bőven termő, gömb alakú, puha húsú, erősen festőlevű és talán mind közül a legsavanykásabb fajtának. Érése június közepétől. Kiváló bor készíthető belőle.

Az igazi meggyes piték és rétesek a nagyik konyhájában ezzel vannak töltve.

 Fája nem túl nagy, se nem magas, se nem vastag. Ágai vékonyak, lecsüngőek, kuszák, sűrű koronát képez, hajlamos a felkopaszodásra. Levelei sötétzöldek, fényesek, cakkozott széllel.

Jó pollenadója más meggyeknek, pl. a Pándy meggy számára.

Öntermékeny. Betegségekkel közepesen ellenálló, a téli fagyokat jól bírja, talajban nem válogat.

Éretten, ha esőt kap hajlamos a repedésre. Ilyenkor az egymáshoz érő szemek összetapadnak, és penészedés alakulhat ki.

Ellenállósága és igénytelensége miatt biotermesztésbe fogható.