Valószínűleg a vadcseresznyéből alakulhatott ki.

Angolul a neve: Sour Cherry, azaz savanyú cseresznye. Ez is egyfajta bizonyíték lehet.

A Földközi – tenger vidékén már az ókorban is ismert gyümölcs volt, ugyanúgy mint Perzsiában. Honfoglaló őseink is ismerték, és napjainkban is hagyományos, és elterjedt gyümölcsnek számít, mind a kiskertekben, mind pedig a gazdaságokban. Kiválóan alkalmazkodik az éghajlathoz.

Fája sötétszürke kérgű, ágai elágazók, idősebb korában csüngővé válnak. Levelei fényesek, hosszúkásak. Lombhullató. Egyetlen magja van, melyet csonthéj véd, ellentétben az almával, melynek több, és külön kis rekeszekben helyezkednek el egyesével.

Felhasználása talán a legsokrétűbb a többi gyümölcshöz képest. Nyersen, levesnek, befőttnek, fagyasztva, süteményekbe, zselének, lekvárnak, aszalni, likőr- bor- és párlatkészítésre is egyaránt hasznosítják. Hazánk világviszonylatban az egyik legnagyobb termelője.