Neve találó: 1760-ban, a Franciaország területén található Villers-en-Brenne erdőjében találta Leroy, a lelkész.

Igénytelen, ellenálló fajta. Héja sárgászöld, teljes érésben szalmasárga. Ismertetője a kocsánytól a csészéig húzódó barna csík. Mérete középnagy, megnyúlt formájú, arányos.

Kemény húsú, fehér, kövecsesedésre hajlamos. Íze édeskés, illata gyenge.

Jó szállíthatósággal és tárolhatósággal rendelkezik. Akár 4-5 hónapig is.

Fája erős növekedésű, bőven és rendszeresen terem, koronája erős, széthajló, korán termőre fordul.

Metszést igényel. Szeptember végén október elején szedhető. Magyarországon sokáig Kossuth körte néven volt ismert. Konzervipari és egyéb feldolgozhatósága miatt jelentős. Házaknál, még mindig sokan hasznosítják befőzésre.