Eredete ismeretlen, de egy 1780-ban kiadott munkájában jegyzi meg Manger Henrik, hogy ezt a fajtát a régi rómaiak „Sementinum” néven már ismerték.

Héja fénylő aranysárga, napos oldala pirosan színezett apró rozsdapontokkal. Üde, édesen fűszeres, zamatos, fehér húsa lédús.

Alakja tojásdad, hosszúkás, mérete közepes, vagy kicsi. Friss fogyasztásra és befőzési célra, pálinka készítésére alkalmas.

Gyenge talajban aprókat terem.

Agyagos, mélyrétegű, tápanyagban gazdag kötött vályogtalajban érzi magát a legjobban.

Fája igényli és meghálálja a metszést. Korán termőre fordul, bő terméssel. Betegségekkel szemben ellenálló. Érése szeptember vége – október eleje.