A körtékről általában:

Körülbelül 3000 évvel ezelőtt végezték el az első nemesítéseket a görögök, és már ekkor, a nemesítés kezdetekor több, mint 40 fajtát termesztettek. Homérosz szerint az „istenek ajándéka”. A kínai hagyományban a szomorúságot és az elválást szimbolizálja. Míg a fehér körtevirágok Szűz Máriát jelképezik a kereszténységben.

Az körték, hasonlóan az almákhoz, a rózsafélék családjába, azon belül is az almaformák alcsaládjába tartozó kétszikű zárvatermők. Lombhullatók, néhány kivétellel, ugyanis van örökzöld egyed is köztük.

Ezek a kivételek Délkelet-Ázsiában élnek. Leveleik ovális, vagy épp lándzsa alakúak, viaszos-fényes mélyzöld, vagy akár ezüstös és szőrös felületűek is lehetnek. 2-12 cm hosszúak, és váltottan állnak a levélnyélen, fűrészfogasak. Virága 5 szirmú, és általában fehérek, de van sárgás és rózsaszín árnyalatú is.

A körte nem kedveli az árnyékot, melegigényes, közepesen szárazságtűrő, tölgyesekben előfordul

Az almához hasonlóan, a körte bibeszára is osztott, és a magok a gyümölcsben külön -külön helyezkednek el, kis viaszos tokokban. A körte jellegzetessége a több-kevesebb kövecs a gyümölcshúsban, általában a magház körül. Többségük utóérő és hajlamos a szottyosodásra. Kevésbé tárolható.