A ribizli bokor, ritkán kisebb fácska 1 másfél méteres magasságú. Hajtásai szőrösek, s általában  tüskések is. Szaporítása általában bujtással történik.

Talaj igénye: jó vízelvezetésű, közepes tápanyagellétottságú , általános. Alacsony hőmérséklet és párás hely a kedvére való, a tűző napot nem kedveli. Metszeni kora tavasszal vagy tél végén szokás.

Elterjedése az északi félteke mérsékelt égövén jellemző. Változatai között van gyümölcséért termesztett, és van ami csak dísznövényként, szépségéért.

Virágai fürtben csüngenek, a szirmok alig láthatók, kisebbek a csészeleveleknél,  s termése is csüngő, kb. 3-5 mm – es apró gömböcskék. Színben több  változata ismert, fehér, piros, fekete, de van sárga is. Van öntermékeny és porzópáros változata is.

Számos vitamint tartalmaz: C-, B1- B2, B6, E.

Jótékonyan hat az emésztésre, a húgysav lebontására, a cukorszintre, a májra.

A vérszegénység és rákbetegségek megelőzésében valamint gyulladások csökkentésére és antibakteriálisan  is hatásos. Vasat,  kalciumot, rostot bőven tartalmaz.

A tetvek időnként károsíthatják – pajzstetvek és levéltetvek – ,de némely nemesítése érzékeny a lisztharmatra, a levélfoltosságra, vagy a ribiszkerozsdára.

Felhasználása friss fogyasztásra, szörpnek, gyümölcsbornak, párlatnak, mélyhűtésre, lekvárnak, szószokhoz – süteményekhez, sültekhez stb.