vagy naspolya, mely az év utolsó gyümölcse, október-novemberi szedésével, csúnya sötétbanra színével és maszatolós furmányos fogyasztásával.

Magas C-, B- és E-vitamin, pektin, vas, kálcium, kálium , cink,mangán és réz tartalommal rendelkezik.

Gazdag karotinban is. Hasznosítják nyersen fogyasztva, lekvárként, magjának és kérgének főzete pedig a népi gyógyászatban használatos.

A kéregfőzet vérzéscsillapításra, a magfőzet fogyasztása vesekő elhajtására ajánlott. Hatásos gyulladáscsökkentő (garat és szájüregi  gyulladások).

Szedése október végén, november elején szokásos. Lehetőleg, ha a dér már megcsípte. Utóérő.

Frissen szedve még nem fogyasztható. Egy rétegben száraz, nedvességtől védetten kiterítve érlelik. A kemény középbarna színű termés, az utóérés folyamán megpuhul, a vékony héj sötétbarnára válik, és – mint a paradicsomé forrázás után – könnyen lehúzható.

Magjai nagyok, kemények, nem fogyasztjuk el. Decemberre érik be, karácsonyi csemege.

Eredete vélhetően Közép-Ázsia, a Kaukázus déli lejtői. Vadon a Fekete – tenger vidékén lelhető fel. 1812-ben már szerepel az első magyar gyümölcsfaiskolai árjegyzékben.

Hozzánk olasz közvetítéssel kerülhetett. Ültették fogyaszásra, de szép virágai és őszi lombja okán, díszfaként is.


A rózsafélék családjába tartozó lombhullató, 4-6 méteresre növő fa vagy tőről elágazó bokor.

 A talajban nem válogat,  gyökere sekélyen van a talajban. Napos meleg nyirkosabb talajú helyet kedveli. Soványabb, szárazabb helyen az öntözést meghálálja. Hazánk telét jól bírja.

Különlegessége, hogy ágai , kérge és levelei is sok csersavat tartalmaznak, ezért nem károsítják betegségek és kártevők. Egy fa akár 40-50 kg gyümölcsöt is adtat.

Öntermékeny, nincs szüksége porzópárra.  Viszont a magról kelt csemeték , vagy a sarjból fejlődők általában tövises  ágakkal rendelkeznek, és a termésük is kisebb. Ezért célszerű galagonya – alanyra, vagy almaféle alanyra tenni az oltványt, így a fája tüskementes, és a termése nagyobb lesz.

Hajtásai erősek, fehér szőrök sürün forítják. Levelei hosszúkásak, fonákuk szőrös, bőrszerű felülettel.

Virázgását nem károsítják a fagyok, későn nyílók.

A virágok csészelevele a termés dísze, a csúcs körül korona szerűen áll. Fontos, hogy ha metsszük, akkor csak ritkítási céllal, lombfakadás előtt és tőből távolítsuk el az ágat.

Termőrügyeit – hasonlóan a birshez – az ágak legvégén hozza, így a termést vágnánk le…