Virága nagy, rózsaszín, és egy csokorban 4-5 is elhelyezkedik. Levele cakkos szélű, vége hegyes.

Fája erőteljes növekedésű, 6-7 m magasra és terebélyesre nőhet, sűrű koronát fejleszt. Öntermékeny, de a Jonathánnal egymást segítik porzótársként.

Talajban nem válogat, de kedveli a középkötött, mélyrétegű, melegebb és kellően nedves talajt. Nagyméretű gyümölcsei miatt a széltől védett helyen érzi jól magát. Későn fordul termőre, szakaszosan terem.

Érése augusztustól szeptemberig, elhúzódóan szedhető.

Csoportban fejlődnek. Héja fényes, sima, erősen viaszos, zsíros tapintású. Teljes érésben napsárga, féléretten halványzöldes.

Napos oldaluk rózsaszínes-pirosas, és hol enyhén csíkozott, hol pedig pettyezett.

Kocsánya rövid így szedéskor hullik, de éretten magától is.

Nem jól tárolható 3-4 hét csupán az eltarthatósága. Hajlamos az ütődés, megnyomódás nyomán gyorsan romlani.

Friss fogyasztásra, süteménybe – lásd fent rétes – tökéletes. Íze kissé savanykás, hersegős, húsa közepesen kemény, lédús, aránylag nagy – vannak 50 – 60 dkg-os termések is, de átlagban 20-25 dkg-osak.

Felhasználása rétesalmaként és főzőalmaként, kevésbé friss fogyasztásra, a mérete miatt.

Eredete Berecki Máté szerint lotharingiai, a francia Amiens – ben „Rambour” néven már 1535-ben ismerték.

Magyarországon minden család kertjében fellelhető volt az 1960-as években.

Kedvelt volt a Dél-Dunántúl, Duna–Tisza köze, Tiszántúl és Nyírség területein.