Eredetileg a Nyikó mentén, Erdélyben honos (Sükő, Székelyszentmihály, Derzs), de hazánkban is kedvelt és ültetett fajta.

Fája erős, hatalmasra nő, a trágyázást igényli.

Kétszínű alma: zöld és piros, foltos, ahol takarja a levél zöld marad, ahol éri a nap pirossá válik.

Apró fehér pöttyök vannak a gyümölcsön, s ezek néha csíkokká nyúlnak. Íze tipikus almaíz, kevés boros beütéssel, húsa lágy, lédús.

Neve találó, hiszen gyönyörű is, finom is.

Nem tárolható sokáig, tavaszig nem áll el. Érése október eleje. Nem igényel pollenadót, öntermékeny.