Magyarországra az 1880-as években került Hollandiából.

Régi téli alma. Termése kisebb, kellemes megjelenésű, szabályos kúpos gömb forma, magháza nyílt.

Héja vékony, felületén ún. paraszemölcsök vannak, melyek zöldes szegéllyel körbevett barna pontocskák. Színe mindenhol sárga, a napos oldalon élénkebb sötétebb, pirosság nincs rajta.

Húsa sárgásfehér, bőlevű, éretten omlós, kissé savanykás ízű, illatos. Szeptember végén október elején szedhető, a szél nem veri le, hullásra nem hajlamos. Tárolása +3 C fok felett. Bírja a szállítást. Egyre sötétebb sárgává és édesebbé válik a tárolás során.

Fája lassabban nő, ágai merevek, vastagok, koronája gúla alakú. Molyhos, edzett, korán fordul termőre. Betegségekkel ellenálló, viszont az almamoly támadhatja. Talajban a kötöttebbet kedveli, és a párásabb éghajlatot. Ezek hiányában apró gyümölcsöket terem, és hullajtja azokat. Homokon nem ajánlott. Jó pollenadó, de porzópárra szüksége van.