Ősi magyar fajta.

Főként az Alföldön fordul elő.
Nevét érésének idejéről kapta, ami egybe esik a búzáéval, július első felében.

Héja kissé viaszos, lapított gömb formájú, aránylag nagy termések, világos pettyezéssel – képen látható gombostűfejnyi világosabb pettyek – , nap felőli oldaluk színezett.

Húsa közepesen kemény, lédús, édes-savas. Friss fogyasztásra alkalmas, de feldolgozva is megállja a helyét.

Fája erős, szétterülő koronával, termőre aránylag későn fordul.

Nincs szüksége porzópárra, öntermékeny. Betegségekkel szemben ellenálló.