Maros vidékéről, Erdélyből származó fajta.

Erőteljes növekedésű fája gömb formájú és későn fordul termőre, de kárpótol a bő terméssel. Koronáját ritkítani kell február környékén, ami a felkopaszodást előzi meg, valamint elősegíti a szellős korona által, a bő termést is.

Termése kissé lapított gömb alakú, zöldes, szalmasárga színű. Azon oldalát, melyet jobban ért a nap rózsaszínűre festi.

Zamatos ízvilágú alma, bőlevű, üde, savanykás, téli fogyasztásra ajánlott. Kompótnak nem alkalmas. Szeptember vége felé szakaszosan érik. Hajlamos a hullásra, ezért ha már sárgulni kezd, ideje szedni. Kellően hűs helységben akár február végéig is tárolható, ha addig el nem fogy.

Eredetéről több történet is van. Íme kettő:

1: 1003-1172 között Bihar közeli Batur apátság gyümölcsöskertjében termesztették.

Ezért e név eredetének kézenfekvő magyarázata.

2: Neve a „bátul” szóból ered, mely boglyafeneket jelent.

Erdélyben nem sokaknak volt pincéjük, ezért az ősszel leszedett almát a szénaboglya alá tették és tavasszal, mikorra lekerült róla a széna, az alma megsárgult, átvészelte ott a telet, onnan fogyasztották el.